BABÓT

Fekvése

Babót önálló község a Rábaközben. Kapuvártól délkeletre 3 kilométerre, a megyeszékhely Győrtől nyugatra 47 kilométerre található. A környező települések: észak felől Veszkény, északkelet felől Szárföld, dél felől Kisfalud, nyugat felől pedig Kapuvár; közigazgatási területe délkeleti irányból még az amúgy kissé távolabb fekvő Bogyoszló külterületeivel is érintkezik.

Megközelítése

Közigazgatási területén kelet-nyugati irányban, központjától bő fél kilométerre északra keresztülhalad a 85-ös főút – ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala. Győr felől érkezve Veszkénynél célszerű letérni a 8516-os útra, a Sopron felől érkezők azonban választhatják azt is, hogy Kapuvár központjában térnek le a 8611-es, majd arról a város déli szélén a 8601-es útra, de közvetlenül is lekanyarodhatnak Babót irányába, a 86 131-es számú mellékúton, mely mintegy 1,5-2 kilométerrel Kapuvár keleti széle után ágazik ki délnek a 85-ös főútból.

Az M85-ös autóút is áthalad a település területén, de arról – Győr felől érkezve – vagy még Farádnál le kell térni, a 8603-as út csomópontjánál a 85-ös főútra, vagy némi kerülőt téve keresztül kell hajtani Kapuvár déli részén. [Még egy országos közút is érinti Babót területét, a 8613-as, amely a határszélétől indul Cirák felé.]

A hazai vasútvonalak közül a Győr–Sopron-vasútvonal halad át a település külterületén, de ennek legközelebbi megállási pontja, a 8516-os út vasúti keresztezésénél létesült Veszkény megállóhely több mint 2 kilométerre van Babót központjától. Vasúti csatlakozási lehetőségeket kínál Kapuvár vasútállomás is, amely ugyan csak 3-3,5 kilométeres úttal érhető el Babótról, de ott az olyan vonatok többsége is megáll, amelyek Veszkényben nem állnak meg.

Története

Babót területe már a újkőkorszak idején is lakott volt. Ezt bizonyítják az itt elvégzett ásatások, melyek számos római kori és avar kori leletet is felszínre hoztak. Babótnak valószínűleg I. István óta van temploma, Árpád-kori templomnak vagy temetőnek nincs nyoma a környék falvaiban. Kapu várából még a XVII. század végén is Babótra jártak misére és temetkezni. Babót első írásos említése 1217. évből maradt fenn, Bobeth formában. A Képes krónikában Bobuthként szerepel, de a XIV. század végi oklevelekben már Baboth alakban fordul elő.

Az Árpád-korban állt itt egy Feketevár nevű erőd, melynek maradványait a régészek a XIX. században tárták föl. A falu 1387. évig királyi várbirtok volt, ekkor Luxemburgi Zsigmond a Kanizsayaknak adományozta. Később a Nádasdyak, majd az Esterházyak tulajdonába került.

Az 1590-es években a törökök elpusztították, de a XVII. század elején újra benépesült. Fejlődése a XVIII-XIX.. században indult meg, de 1830. évben a kolerajárvány a községben sok áldozatot szedett.

A település a kőkori és későbbi korszakokból származó régészeti leletek gazdag lelőhelye. Írásos források már a Szent István halálát követő háborús korszakból említik, minthogy Kapu vára, az ország nyugati kapuja Babót határában, a Rába partján feküdt, és csak fél évezreddel később szakadt ki Kapuvár Babót területéből. 1387. évig királyi várbirtok volt Babót, Ordóddal együtt: 1217. évből ismert a falu első írásos említése arról, hogy II. András a községet a „Sopron kapujánál” teljesített szolgálatukért a johannitáknak ajándékozta; 1270. évben V. István a Sopron vármegyei íjászokat és lövészeket szabadította fel Babóton, hogy birtokaik használata fejében az „ország szélein” őrszolgálatot teljesítsenek; 1274. évben a cseh Ottokár elleni harcra készülve itt időzött Kun László. 1387. évben Zsigmond király a Kanizsayaknak adományozta, tőlük 1536. évben a Nádasdyak birtokába jutott, akiktől viszont 1671. évben a kincstár kobozta el és adta 1681. évben az Esterházyak kezére.

Földművelő település, határa a XVI. század folyamán fölnyúlt a Hanság kimeríthetetlen ingoványaiba, és a hozzácsatolt Hidász révén némi halászfalu jellege is volt. Ordód a XVI. század folyamán katonatelep, lakói darabontok voltak Kapuvárott és a vár őrizetét látták el, Babóton viszont a puskapor készítéséhez szükséges salétromot állították elő. 1594. évben Babótot, Ordódot és Hidászt egyaránt elpusztította a török, Hidász nem is lett többé különálló falu, csak lakott major. A pusztítás után, 1597. évben még egyetlen lélek sem élt Babóton, és csak 1608. évben kezdtek visszatelepedni régi lakói. Az újratelepítés során egy Újbabót nevű falurész is kialakult, amelyet a Somogy vármegyei Varjaskérről (ma Somogyszentpál része) származó rácok szálltak meg egy időre, de a harmincéves háború végére újra és véglegesen lakatlanná vált.

1610. évben evangélikus papja volt a falunak. 1667. évben a katolizált Nádasdy Ferenc Szent Mihály tiszteletére új templomot építtetett a 350 lakosú községben. A XVIII-XIX. század hozta meg a kiváló talajjal, jómódú telkesgazdákkal bíró falunak a teljes kifejlődést. A babótiak nemcsak a jó minőségű talajnak köszönhették a lélekszám gyors emelkedését, hanem annak is, hogy a földesúr nem akadályozta terjeszkedésüket a községhatárban. Bár 1727. év után birtokállományukat megnyirbálta, a megmaradó másfélezer hold is bőségesnek volt mondható a többi faluhoz képest; új telkeket lehetett kialakítani rajta. Az 1820 évek körül végrehajtott úrbérhelyesbítés lehetővé tette újabb parasztegzisztenciák megerősödését. Az úrbéri állomány és a közös legelő elkülönítése az 1841. évi kapuvári úrszéki ítélet alapján alakult: telkenként 10 hold, összesen 766 hold legelőt hasítottak ki a jobbágyságnak. Az urasági major a 16. században megalakult ugyan, de földjeit jobbára a kapuvári majorhoz számították. Némi irtásföld is volt a babóti határban. Kiterjedt juhtenyésztéssel és dohánytermesztéssel is foglalkoztak a babótiak. 1752. évben 302, 1778. évben 637, 1828. évben 825 juhból álló nyája volt a jobbágyságnak, amely a múlt század első évtizedeiben ügyesen ki tudta használni a gyapjúkonjunktúrát. A dohánytermesztéssel már a XVIII. század elejétől foglalkoztak, előbb a kertekben, majd a külső határrészekben.

1830–31. években kolerajárvány szedte áldozatait. 1887. évben tűz pusztította el a falut, amely 1854. évben kapta a maihoz hasonló alakját. Az 1848/49-es szabadságharcban 20 babóti vett részt. Nagy múltú családok közé sorolható a Farkas, Karikás, Szabó, Molnár és a Varga család, nevükkel már 1518-ban is találkozhatunk. A Szántó, Tóth, Szerencse, Garab, Szakál családok neve 1584. évben, a Takács, Német, Györök, Horváth, Pintér, Jakab nemzetségeké 1677. évben, a Czeczeli, Simon, Balka, Fücsök családok neve pedig 1728. évben tűnt fel. 1936. évben új iskola épült Kis Tertullián az első főtanító közbenjárására.

1945. március 29. napján harci cselekmény nélkül vonultak át a falun a szovjet csapatok. Ugyanebben az évben kis mértékű földosztásra került sor (322 földigénylő kapott 669 kataszteri hold földet), miután a két háború között végrehajtott megváltásos földreform során már többen földhöz jutottak. 1950-ben megalakult a „Keleti fény”, majd 1959-ben az „Egyetértés” termelőszövetkezet, amely később az 1975. június 27. napi egyesülési megállapodás értelmében Tordos-menti Tsz néven folytatta a gazdálkodást a környező községekkel együtt. 1990. évben a helyhatósági választásokat követően megalakult a község önkormányzata. 1991. évben a Halottak napján emléktáblát avattak a két világháborúban elesettek emlékére.

Az 1960-as évektől rohamosan átalakult a falu képe. Korszerű komfortos, illetve félkomfortos házak épültek. Az elmúlt évtizedekben a településen kiépült a vezetékes ivóvíz és csatornahálózat, a vezetékes földgázrendszer és a telefonhálózat is.